Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb
forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették…(mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz
finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgászszenvedélyéről) nagy doboz
csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, szőke, fiatal háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét,
bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben a postás evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
-Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni, de szeretném megkérdezni, a százast miért
kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod -válaszolt a lány- és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: “bazd meg, adj neki egy százast!”
De a reggeli már az én ötletem volt…